A héten a Narancs oldalán megjelent mini-interjújában beszélt újra nyíltan, őszintén, egy a színészekhez intézett körkérdésben, többek között ilyeneket:

„Én már óvodába se nagyon szerettem járni; sosem szerettem azokat a közösségeket, amelyek csak azért alakultak ki, mert én is szőke vagyok meg te is, én is ovis vagyok meg te is, vagy én is kopasz vagyok meg te is. Vagy lehet, hogy én voltam mindig túl magamnak való ahhoz, hogy akár az identitásuk miatt létrejött csoportokhoz csatlakozzam; nyilván ezért nem voltam párttag sem.

Szeretem az életemet magam élni. Amikor elgondolkozom, hogy nekem kötelességem lenne-e hangosabban vagy még szélesebb nyilvánosság előtt deklarálnom a melegségemet, mindig arra jutok, hogy ha megtenném, pont azok miatt tenném meg, akiknek erre nincs lehetőségük, és akik emiatt talán könnyebben odaállnának a szüleik elé, és azt mondanák, látod, a Mágenheim Ádám is…

Szóval igen, biztosan vannak, akiknek ez többet segítene, mint amennyit nekem ártana. De ha magad elé képzeled a honi magyar média jelenlegi helyzetét, látod, hogy ennek ma nincs közege; megváltozott a nyilvánosság – lehet, hogy akinek tényleg szüksége lenne rá, egy nyírségi kis faluban lakik, és nem használ internetet.”

 

tumblr_modl526Eqq1s1f7wvo1_250

Teljes interjú